Osztálytermek kongó üressége - Life (manga és dorama)

Mit teszel, ha ellened fordulnak a barátaid? Az osztályod? A tanáraid? A szüleid? Mit teszel, ha akiben megbíztál, elhagy? Mit teszel, ha nem tudsz segítségért kiáltani, mert nem hallják meg?

 Mit teszel, ha az egész világ megsüketül és átsiklik fölötted?

Shiiba Ayumu kiáltásaira néma a világ. A Nishidate Középiskola, ahova barátnőjével Shii-channal készült kitaszította a lányt. Shii-chan pedig eltűnt a szeme elől, nem tudta feldolgozni barátnője „kegyes” hazugságait és a csalódottságot, hogy ő nem nyert felvételt a neves iskolába. Ennek árát pedig a barátságuk fizette meg. Ayumu tehát magányosan és kétségbeesetten érkezik a középiskolába, ám a csinos és önzetlen Anzai Manami felkarolja őt, bemutatja baráti körének és féltve őrzött barátjának, Katsuminak is. A hatalmas befolyással bíró Manami "önzetlensége" azonban lassanként teherré válik Ayumunak, de nem tud szabadulni. Hamarosan pedig már ő lesz ennek az "önzetlenségének" célpontja. És senki nem felel neki. Kiáltásaira néma a világ, egy osztállyal szemben küzd, de nem felelnek neki. Tanárok, szülők… hát mind megvakultak? Hát, nem látják ezt a mérhetetlen fájdalmat?

Daft Punk: Electroma

Egyszer, réges-régen, egy nagyon jó barátommal beszélgettünk videojátékokról. Mindkettőnket lenyűgözött akkoriban, amikor lehetett választani karakterünknek fajt: ember legyen vagy elf, földönkívüli, ork, tarajos sül vagy interdimenzionális szupermutáns. Amikor teljes önbizalomban kijelentette, hogy számára az ember áll a legmagasabb szinten, mert az a fajok között mennyire magasan helyezkedik el és, hogy ő ha teheti, mindig embert választ. Én meg erre azt feleltem, hogy minden alkalommal, ha lehet választani, akkor törekszem, hogy ne ember legyen, mert még egy olyan undorító szennyet, mint az ember, soha nem láttam. És akkor láttam, hogy ezen nagyon mélyen elgondolkodott.