Darren Shan regényes históriája

A Darren Shan könyvek szinte ugyanazoknak a körében vált olvasottá, akik a Harry Potter könyveket is szerették. Ennek legfőbb oka, hogy szinte ugyanabban az időintervallumban jelentek meg a könyvek, és hogy mindkét történet gyerekeknek szól. Darren Shanról azonban nem mondható el, hogy vele együtt öregedhettek meg  fiatalok, hiszen a 12 kötet jóval több időt ölel fel, mint 12 év. Ennek legfőbb oka, hogy Darren Shan (fél)vámpír. A könyvek még a Twilight miatt kitört vámpír-láz előtt születtek, nem gyönyörű szép, csillogó vámpírokról szólnak és a tini lányoknak sincs benne olyan szereplő, akivel könnyen azonosulhatnának. Vámpírok ide vagy oda, úgy gondolom, az új keletű vámpír hisztériától messze állnak Darren Shan könyvei. 

A 12 kötet 4 trilógia, melyek a történet szempontjából látszólag lazán függenek össze, de folyamatosan haladva a történetben azt érezzük, hogy az író már a történet megírásának elkezdésekor tisztában volt, hogy hogyan akar eljutni az események végére. Vagyis minden szálnak, minden cselekménynek értelme van, rég eltűnt szereplők kerülnek vissza, ahogy haladunk előre. (Erre jó példa, hogy a második könyvben {A Vámpír inasa} említi Lady Evannát, de csak egy negyed sor erejéig, a hetedik könyvtől {A sötétség vadászain} azonban fontos szerepet kap a Vadak Úrnője.) Vagyis egy jól megtervezett, jól megszerkesztett könyvsorozattal találja magát szemben az olvasó. 

Az első trilógia Darren Shan vámpírrá válását, barátságait, szerelmét meséli el, közben küzdelmét, hogy legyőzze a vértől való iszonyát (elég hétköznapian hangzik), és két komolyabb küzdelmét, melyek közül egyet egy farkasemberrel a másikat egy vérszipollyal kell megvívnia. Az író valóságos mítoszt teremt a vámpíroknak (melyet a későbbiekben csak tovább mélyít), azzal, hogy megalkotja a vérszipolyokat.
A következő trilógia Darren Shan új otthonában, a Rémségek cirkuszában kezdődik, de attól távol ér véget. Az első könyv roadmovie-szerű, hiszen Darrenék a Vámpírok Hegyére akarnak eljutni, hogy Mr. Crepsley bemutassa őt  a Vámpír Vezérkarnak.

Ezekben a részekben ismerjük meg a különleges Desmond Tinyt (Destiny), aki látszólag olyan, mint egy kedves nagybácsi, mégis kegyetlensége határtalan és szerepe olyan érzést kelt az olvasóban, mintha ő irányítaná a világ sorsát. Két furcsa törpe kíséri Darrent és Mr. Crepsley-t útjukon. A Vámpírok hegyén megismerhetjük a vámpírok társadalmát, különleges szokásaikat, ünnepeiket. Mindezt hol komoran, hol humorosan. Ezekben a könyvekben mélyül bele igazán az író, hogy a világot bemutassa az olvasóknak. Régi mondákat, históriákat ismerünk meg, Mr. Tiny alakja pedig úgy járul hozzá a történethez, hogy még több kérdést és még több kétséget vet fel az olvasóban.
A történet akkor vesz új irányt, mikor Mr. Tiny meglátogatja a vámpírokat. Innentől kevesebb lesz a humor egy darkosabb, krimisebb, kicsit thrillesebb irányt vesz a sorozat, de nem válik a kárára. A gyermekkönyv jellegét nagyjából itt veszti el, olyan formán, ahogy a Harry Potter a negyedik résznél.

Az író nem fél megölni a kedvenc karaktereket (Ebben inkább Martinra hasonlít, mint Rowlingra vagy Tolkienre), és visszahozni a régi szereplőket, mindezt logikai bukfenc nélkül, és anélkül, hogy bármiféle beleerőltetést éreznénk. Éppen ezért, nem biztos, hogy az a legfőbb veszély és az a leggonoszabb, akiről ezt feltételeznénk…

Bár a könyvekben, főleg a magyar kiadásban, a fogalmazás gyerekes - eleinte ráfogható arra, hogy egy 12 éves gyerek naplója -, később ez zavaróvá válik (angolul is megvannak a hiányosságok ezen a téren, de sokkal kevésbé érezhető). A folyamatos előre utalások legtöbbször elég gyerekesek, sőt túl direktnek hatnak, de olykor sikerül elérnie, hogy az olvasó kíváncsi legyen. Ilyenkor sokszor azonban nem is kapunk választ. (Pl.: nem tudjuk meg, hogyan született a farkasember és azt sem, hogy Mr. Crepsley miért hagyta ott a tábornokságot.) Mindezek tovább fokozzák a kíváncsiságot, de egy kis olvasói szabadságot is biztosít.

 

A könyvekből készült film pocsék. Nagyjából tartalmazza az első könyvet, a másodikat teljesen kihagyja, a harmadikból lop ötleteket, majd a kilencet átírva befejezi. Csak az animált, hangulatos főcím emlékeztet a Darren Shan könyvek világára. A film nem csak a szereplők tulajdonságait írja át, hanem a népekét is. Azzal, hogy a kilencedik rész nagy csattanóját ellövi nem lesz meg az a lehetősége a filmnek, hogy az eseményeket kellően fokozva adja elő, ami a könyveknek egy nagyon jó tulajdonsága (és a minőségbeli hiányosságok és az ennek köszönhető negatív fogadtatás nem is nagyon teszi lehetővé, hogy egyáltalán folytatás készülhessen - szerencsére).

Darren Shan tizenkét részes históriáját tehát jó szívvel ajánlom mindenkinek (az idősebbek maximum itt-ott elmosolyodnak), a 2 órás filmet viszont senkinek. És ezúton hívom fel a figyelmet, hogy sokak kedvence, a vörös hajú, mogorva Mr. Crepsley története is olvasható már előzményként (egyelőre csak angolul)!