[REC]

Veszed?
 

Manapság reneszánszukat élik az (ál)dokumentumfilmek az úgynevezett found footage-ek, a kézi kamerával felvett filmek. Többségüket úgy állítják be, mintha frissen megtalált felvételek lennének, ami lehet hatásos vagy elcsépelt. Így a néző a leghitelesebb forrás (a felvétel) segítségével borzongat együtt a „szereplőkkel”. Ezeknek a filmeknek nagy előnyük, hogy mivel kézi kamerával forgatottak könnyebben bele tudjuk magunkat élni az adott helyzetbe, így jóval erősebben hatnak ránk, mint egy átlagos horrorfilm (persze azért, ezt filmje válogatja…). A kép folyamatosan remeg, mivel a kamera nincs rögzítve (így hitelesítve az operatőr amatőrségét). A fókuszálás sem a legtökéletesebb, és ha a kamera leesik, akár másodpercekig is a fekete képernyőt nézhetjük. Ebbe a műfajba tartozik a híres botránykavaró Cannibal Holocaust (1980), a mára már kultuszfilmmé avanzsálódott Blair Witch Project (1999), az újabb keletű Grave Encounters (2011). De ide soroljuk a kevésbé horror elemekkel operáló Cloverfield-et (2008) és a zombikkal foglalkozó Diary of The Dead-et (2007). És persze ne feledjük a több részt is megért Paranormal Activityt.

 2007-ben a Paranormal Activity kirobbanó sikere sajnos erősen háttérbe szorította azokat a horror filmeket, amik szintén abban az évben készültek el. Ez történt a spanyol rendezésű [Rec] -el is, ami színvonalban megüti versenytársát. A továbbiakban ezt a filmet, valamint a második részét veszem górcső alá.



 A [Rec] egy fiatal riporternő és operatőr éjszakáját követi nyomon, akik egy tévé csatorna számára igyekeznek dokumentumfilmet forgatni a tűzoltók egy átlagos éjszakájáról. A dolog jól is indul, Ángela Vidal és a kamerát kezelő társa Pablo, hamarosan az események sűrűjében találják magukat, amikor kétségbeesett hívás érkezik a tűzoltóságra egy belvárosi házból. Ám mikor kiérnek, közel sem az fogadja a tűzoltókat, a rendőröket és a riporternőt, amire számítottak. Az emeletekről sikolyok hallatszanak, a lakókat pedig egy furcsa „fertőzés” keríti lassan hatalmába. Az ijesztő körülményeket fokozandó, a házat lezárják a kiérkező hatóságok. Így Ángela és csapata csapdába esik az épületben, a külvilággal nem tudnak kommunikálni, csak magukra számíthatnak.

 A rendezők (Pablo Plaza és Jaume Balagueró) pontosan tudták mit szeretnének, és az eseményeket olyan nyersen, finomítás nélkül kapjuk meg, hogy a film biztos maradandó élményt nyújt. A [Rec]-et lehet szeretni, lehet utálni. Egyesek „zombis” túlélő horrornak tartják, mások pedig már a found footage-ek kultusz darabját látják benne. De maradjunk csak az arany középúton. Az elején lévő kicsit hosszú bevezető után a feszültség érezhetően fokozódik, jelentről, jelentre egyre izgalmasabbá válik a történet. A riporternő és csapata bezártsága már a kezdetektől feszültségteremtő, hiszen tudjuk, hogy nincs kiút a lakásokból és a szűk lépcsőházból. Az egész történet ott játszódik fokozva a félelmet, és a szorongást. Ez is a found footage-ek egyik jellemzője: az elzárt környezet, ahonnan a szereplők nem tudnak kijutni (ilyen a Blair Witch Projectben az erdő, a Paranormal Activity-ben pedig a szereplők házát szállta meg a gonosz), és így kialakul egyfajta klausztrófób hangulat. Tehát a helyszín kiválasztása ugyancsak a rendezőket dicséri, mert a zárt, tágas lépcsőház nagyon jó színtere az eseményeknek. A színészi játékra sem lehet panaszkodni, mindegyikük a legtöbbet hozta ki a karakteréből.  Összességében a REC egy különlegesen izgalmas, mozgalmas és érdekfeszítő horrorfilm, ami kiemelkedik a 2007-es felhozatalból.
 Ám itt még nem ért véget a ház lakóinak (és ott ragadtaknak) a megpróbáltatásai, ugyanis 2009-ben érkezett a REC folytatása, a [Rec] ². Személy szerint nem igazán preferálom, hogy egy horror filmnek több részt is készítenek (jó példa erre a Ju-On), de a [Rec]-nek szüksége volt rá, hiszen az első részben annyi levegőben lógó kérdés maradt, amiket csak egy második rész tudott megmagyarázni. És nem kell aggódni, meg is kapjuk a válaszokat, méghozzá igen hamar. A második rész közvetlenül az első után történik, ugyanazon az estén, ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel, és problémákkal. Hatalmas előnye, hogy a fertőzés nem szabadul ki a házból, és nem ölt nagyobb méreteket, így újra a bezárt lépcsőházban követhetjük nyomon a szereplők sorsát. A második rész nem él a hosszú bevezetéssel, és rögtön a cselekmény közepébe vág. Ezúttal egy csapat kommandós küzdelmeit kísérhetjük nyomon, akiket a városi hatóság rendel ki a házhoz. Ez a film szintén pörgős, eseménydús, akárcsak az elődje volt, továbbviszi a feszültséget és az izgalmakat. Azonban van benne egy elég nagy váltás, amikor új szereplőket vonnak be a kommandósok mellé. Ez először eléggé szemet szúr, sőt a hirtelen váltás kilóg a film hangulatából, ám a rendezők később nagyon szépen beledolgozzák a cselekménybe ezt a szálat is. Az első részben felmerülő kérdésekre megkapjuk a válaszokat, a rendezők itt sem hagyták ellaposodni a cselekményt, így egy elég ütős második részt kapunk. A legjobb, ha a két részt egymás után tudjuk megnézni, mert így a legkönnyebben követhető, valamint nem is olyan hosszúak (az első rész hetvennyolc perc, a második pedig nyolcvanöt). És ha túl tudjuk magunkat tenni azon, hogy itt mindenki mindent kamerára akar venni, akkor nyugodtan hátradőlhetünk és élvezhetjük a filmet. Az eredeti spanyol nyelv pedig kifejezetten illik a hangulatához.

 Természetesen a [Rec] sem úszta meg egy amerikai remake nélkül, 2008-ban elkészült a Quarantine című másolata. Ugye nem kell említenem, hogy érdemes-e megnézni avagy nem?