2012. július 9., hétfő

Survivor

Egy újabb reality show. Az emberek a szemünk előtt veszekednek, kötnek barátságot, ármánykodnak egymás ellen, fognak össze egymással. Mi lehet ebben még mindig érdekes? Azonkívül persze, hogy minden néző azt a részt várja, amikor bogarat kell enni, még akkor is, ha mikor erre kerül a sor, elfordul.

A játék menete a kezdetekben nagyon egyszerű volt. Két csapat, akik egymás ellen játszanak, előbb jutalomért, majd védettségért. Mindkét játék hasonló abban, hogy kellhet hozzá erőnlét, ügyesség, kitartás, logika. A jutalom eleinte tűz, horgász- és vadászfelszerelés, később azonban, ahogy egyre régebb óta élnek a szigeten, fűszerek, vagy étel. Ilyenkor a vesztes csapat látványosan csorgatja a nyálát és üres kézzel baktat haza. Amelyik csapat elveszti a védettségért zajló küzdelmet megy egy "barátságos" tanácskozásra a saját táborával, ahol valakit kiszavaznak. Mikor már csak 10 körül van az emberek száma a szigeten, akkor jön az egyesülés, és onnantól kezdve nincsenek csapatok, mindenki magáért játszik. Az ezután kiszavazottak pedig végül kiválasztják a nyertest.

 Az egyik kitartás próba

2000 óta sok mindennel próbálták feldobni  játékot, hogy ne legyen önismétlő, és minél változatosabb legyen. Volt, hogy kezdetben fiúk versenyeztek a lányok ellen, volt, hogy nem kettő, hanem négy csapat volt és olyan is, hogy nem a sziget két pontján, hanem egy helyen éltek a táborok. Ezek azonban nem befolyásolták nagy mértékben a játékot, véleményem szerint. Eleinte ugyanis nem tudunk 18-20 nevet arccal együtt megnevezni (persze jellegzetes karakterek mindig voltak) és a játék, akkor kezd igazán izgalmassá válni, mikor egyéni játékká válik. Természetesen ehhez szükség van a csapat korábbi jó teljesítményéhez, hiszen annál nagyobb az esély, hogy még bent vagyok a játékban. 

A táborok variálásánál, szerintem jobban feldobta a játékot két később bevezetett újítás. Az egyik a védettség-bálvány. Ez egy kis tárgy, ami el van rejtve a szigeten, és, aki megtalálja, az akkor használhatja fel, amikor úgy érzi bajban van. Érdekes szövetségeket lehet egy-egy bálvány köré kötni, már persze, ha az ember megosztja, hogy nála van. Az is lehetséges, hogy ezt a titkot meg tartja magának, és akkor csak a nézőkkel "kötött szövetséget". 
A másik újítás a Megváltás szigete. A csapatból kiszavazott játékos ide kerül, és a legközelebb kiszavazottal megmérkőzik, így a fúzió során vagy később van esélye visszakerülni a játékba. Erre alapozva is kitűnő taktikákat lehet megbeszélni.

A két újításnak azonban hátránya is van a játékban. A játékot túlzott mértékben elviszi a stratégia felé. Már nem feltétlenül az a cél, hogy a védettséget megszerezzük, hiszen, ha ki akarunk valakit szavazni, elég vesztenünk. Ha valaki nagyon jó mindenben, a Megváltás szigetén bárkit legyőzhet és surranó pályán juthat a célba. A bálványok miatt vívott szócsaták és szövetségek pedig szintén inkább a stratégia felé húzzák a játékot, és a versenyektől veszik el lehetőséget. 

Sajnos a versenyek sem olyan kreatívak már, mint a korai évadokban. Vannak, amik szinte minden évadban visszatérnek (bogár evés például), vagy, ahogy az utolsó játékost, aki társat választ maga mellé a végső szavazásra, kiválasztják, az is mindig hasonló. De a jutalomért vagy védettségért zajló játékok, már nem olyan hosszúak, nem olyan összetettek és a fotelben ülve sokkal könnyebben elképzelhető, hogy én is meg tudnám csinálni. Persze, aki inkább arra kíváncsi, hogy kinek milyen a stratégiája, ki mennyire tud ki jönni az emberekkel (az ugye nem árt, ha valaki  tud tüzet csiholni, horgászni, kókuszt feltörni, házat építeni...) és ki hogy taktikázik, annak ez nem lehet egy cseppet sem unalmas.

Nem tudom, mennyire van megrendezve a játék (szerintem nem nagyon), de kikapcsolódásnak, nyelvtanulásnak kiválóan megfelelő. És nem elhanyagolható tény, hogy a nyertest azok választják, akiknek a kiszavazásában ő is részt vett, nem pedig a nézők.

Jeff Probst, a műsorvezető

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése