A Gyűrűk Ura által elkezdett stílus, a fantasy, vagyis a régi mondákra és hiedelmekre épülő kitalált világ felépítése sok-sok éven át nem nagyon tudott igazán igényes címeket termelni. Tolkien műve minden tekintetben etalon: több nyelv totális kidolgozása, a földrajz, megfogalmazott több száz év történelem, rengeteg szereplő és rengeteg helyszín. Belemagyarázással sok metafora, vagy mindenkori aktuálpolitizálás, de alapvetően szórakoztatásra kihegyezett, elképesztő mélységekig kidolgozott világ és cselekményváz. Ez jellemzi a Gyűrűk Urát és előzményeit, folytatásait. Ebből és inkább a Gyűrű Szövetségének felállásából eredeztethetjük a csapat alapú asztali (és később videojáték formába öntött) szerepjátékok kialakulását is: kell egy mágus aki bűbájjal véd meg (és esetlegesen bölcsességével oszt tanácsot), kell egy tolvaj aki besurran, egy íjász aki távolról fedez, néhány közelharcos aki védi a gyengébb fizikumú csapattagokat...és így tovább. Sorolhatnánk még sokáig a Tolkien művének köszönhető popkultúrai és szórakoztató média bármely aspektusát: legyőzőre nem nagyon találna. George R. R. Martin a maga korai csendességében mégis elérte a lehetetlent és méltó utódként ülhet fel a Tolkien óta hanyag és kevésbé minőségi szerzőket bitorló "Vastrónra". A regényciklus utóbbi legfontosabb állomása, hogy elindult egy roppant népszerű TV sorozat is Trónok Harca (az első regény címe is egyben) címmel - sokan, akárcsak jelen sorok írója is ennek köszönhetően mélyült el az írott formában kiadott formátumban.
Aki esetleg belekóstolt már az első regénybe, az hamar tapasztalhatja, hogy bizony borzasztó nehéz mű. Tolkiennel ellentétben Martin elég fukarul bánik a mágikus vagy misztikus eredetű lényekkel: regényeinek főszereplői nagyon-nagyon kevés kivétellel mind egyszerű emberek - ennek köszönhetően lehetetlen általánosítani, nincs az a könnyű helyzet, hogy egy elf esetében egyértelműen valami gyönyörűre, kifogástalanra, istenségre asszociáljunk; vagy egy törpe esetében egy iszákos és szívós, hosszú szakállas mókamesterre. Királyi vér, fattyú vér, nemesi származás, paraszti eredet, rég kihaltnak vélt család utolsó utáni sarja, esetleg kitagadott családtagok, de akad születési rendellenességnek köszönhető (tehát nem tolkien-i értelemben vett) törpe, esetleg homoszexuális, szellemi fogyatékos, prostituált, vérfertőzést elkövető, és a bűn további, szinte elmondhatatlan mennyiségű formája. Ebben tér el leginkább a Gyűrűk Ura kissé tündérmesére hajazó, jó-rossz csatáját bemutató, nemességet és hősiességet előtérbe helyező, kissé utópisztikus világnézetétől Martin brutális, kőkemény valósága. A mi világunktól sem sokban tér el a földrajzi elhelyezkedéshez mérten változó vérmérsékletű, de még rokonok között se teljesen általánosítható emberek közötti különbség: a déli pompában és gazdagságban éldegélő "aranyba foglalt" de belülről kegyetlenül romló Lannister família; a vikingekre hajazó északi népcsoportok közötti komor Stark család, akik még jelmondatukban is pesszimisták; a tengeri, leszakadozott sziklaszirteken élő, leginkább hajókon, kalózkodásból éldegélő Greyjoy vad és erőszakos tengerjárói; vagy egy-egy egyszerűbb regény és televíziós szappanopera szereplőgárdáját egymaga felülmúló Frey-család, ahol az öreg Frey termékeny szexuális életének köszönhetően a rossz nyelvek szerint a nadrágjából egymaga fel tud állítani egy hadsereget; esetleg a földöntúli szépségekről jellegzetes, fehér hajú, maguk közt párosodó, egyértelműen pszichopata Targaryenek jelképezik leginkább - és építik fel a szereplőgárda túlnyomó részét. Rajtuk kívül legalább száz család neve említésre kerül, kisebb-nagyobb szerepkörben; minden családnak van több évszázadra visszamenő története, saját címere és jelmondata (ezek közül nem feltétlenül említ meg mindent Martin, de a fontosabb családok tagjai és alapvető jellemzői megtalálhatóak a könyvek végén). Mindezek mellett nem lehet jó és rossz között feltétlen nélkül különbséget tenni, nincsenek bejáratott elemek és akár a főszereplőnek hitt karakterek is végezhetik holtan (vagy levágott végtagokkal, megcsonkítva, lebénulva, megőrülve) egyes fejezetek, regények végére.
Az alapfelállás szerint, Westeros (ez a nyugati kontinens ad otthont a fő cselekménynek) királyának segítője, jobbkeze épp elhalálozott. Robert Baratheon király ezért lóra ül és felkeresi régi háborús bajtársát, Eddard Starkot, hogy felkérje erre a pozícióra - és mivel nehéz, vagy épp nem túl szerencsés visszautasítani a király ajánlatát, Eddard vállalja, nem sejtve, hogy mekkora és milyen jelentőségű cselekmény elindítója lesz ezzel.
Eddard egyik fia, hogy szerencsétlen (fattyú) életének talán egyetlen jelentős tettét végrehajtsa, északra készül, a civilizálatlan, vad népektől és a mondák szerint mágikus teremtményektől elválasztó, óriási méreteket birtokló Falra, a cölibátust és mindenféle javaktól mentességet vállaló Fekete Őrségbe, ahol vakmerően hősi és legendákba illő jövőről álmodozik...de hamar rá kell döbbennie, hogy a várakozáson, romokon, készlet- és emberhiányon, állandó panaszkodáson, sós húson, rossz minőségű boron és állandó fagyon kívül egyelőre nem nagyon talál semmit.
Közben a trón jogos birtokosa, a Targaryen família rég halottnak hitt két utolsó tagja egy másik kontinensen titokban igyekszik háborúra készülve magához ragadni a hatalmat....
A kezdetben is nehéz, rengeteg csavarral és titokkal rendelkező történet a későbbiekben óriási méreteket ölt. A könyvek elején és végén található térképek nem véletlenül sorolnak fel olyan félelmetesen sok települést és földrajzi helységet: ezek nagy részét ténylegesen bejárhatjuk a sorok között. A népek szokásaival, egyes népcsoportokkal, eltérő vallási nézetekkel (legalább néggyel), rengeteg féligazságnak vagy mesének tűnő mondával és rémtörténettel találkozhatunk. Külön említést érdemelnek a különleges (állítólag mágikus) erővel bíró, legendás fegyverek öröklődő életútjai, de az örökös árulások és intrikák is folyamatosan képesek fenntartani a feszültséget, a rohamosan közeledő vészt, a Telet. A különleges időjárásnak köszönhetően ugyanis egyes évszakok akár évtizedekig is elhúzódhatnak, a Nyár békés és gazdag termést hozó, a Tél rettentő hideg és általában éhezéssel jár - a regény elején még javában tombol a Nyár, de a Starkok jelszava hamarosan beigazolást nyer: "Közeleg a Tél". És a háborúk is a középkor idejét, elkorcsosult emberségét idézik: a rohamozó csapatok felégetik a falvakat, felakasztják az ártatlanokat, étvágy csillapításként felélik az összes termést, megerőszakolják a nőket, és romokat, emberi roncsokat hagynak maguk után. Az emberekből többnyire hiányzik a hősiesség, nincsenek emberfeletti képességek, és a kezdetben rettentő unszimpatikus mellékszereplőből is válhat a későbbiekben teljesen megnyerő karakter.
Az eredetileg trilógiának tervezett könyvsorozat első kötete 1996-ban jelent meg, a masszív vastagságnak (900-1300 oldal környékén mozognak a könyvek hosszúság szerint) és összetettségnek köszönhetően egy-egy kötet általában 3-4 évente érkezik. A negyedik és ötödik kötet között eltelt idő volt eddig a leghosszabb, de közben indult a TV-sorozat első évada is és ez extra időt vett igénybe az írótól. Martin azóta eléggé felkapott személy lett és folyamatosan részt vesz kiegészítő könyvek, novellák, képregények, videojátékok, valamint a már említett HBO-s TV-sorozat munkálataiban. A maradék két regény egyelőre nagyon távoli időpontra várható, de addig is érdemes pótolni ezt a mindenképp komoly irodalmi jelentőségű alkotást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése