Darren Shan: Város trilógia (első két rész)

Hosszú idő után egy rendhagyó írással jelentkezem. Darren Shan első felnőtteknek szóló írása, ami egyből egy trilógia, már megjelent nálunk is, ráadásul egy könyváruháznak a jóvoltából viszonylag hosszú ideig áron alul kapható volt. Előre vetítve a véleményemet: aki ismeri Darren Shan munkáit és nem gondolja, hogy hirtelen 180 fokos fordulatot vett az író, az mindenképp jól tette (volna), ha megvette (volna). Magam még csak az első két részt olvastam, így csak arról tudok beszámolni.

Azért Város Trilógiaként hivatkozhatunk rá, mert a történet fő eseményei egy városban játszódnak. Nem tudjuk meg a város nevét, sem azt, hogy merre található. A múltjából következtethetünk, bizonyos dolgokra, mert a történelméből kapunk egy kis ízelítőt, az első könyvben. A város berendezkedése kicsit más, mint a valóságban. A városban a Kardinális az úr. Ő tartja a markában a polgármestert, a legmenőbb éttermeket, a legmenőbb szállodákat és szinte mindent. Vele nem éri meg packázni. A város másik jellegzetessége a vak koldusok jelenléte, akik mindkét könyvben igen nagy szerepet kapnak, két szempontból is. A történet alakításában is részük van, valamint a múltba is általuk nyerünk betekintést. A harmadik legfontosabb jellegzetessége a városnak, az időnként rátelepedő zöld köd, amiről nem tudni mi az, honnan jön, mikor jön és miért. A negyedik jellegzetessége pedig Paucar Wami, az öntörvényű gyilkos.

Aki A holtak vonulásától egy napjainkban oly menő zombis könyvet vár, az csalódni fog. De nem feltétlenül negatívan, mire a könyv végére ér! Az első könyv története könnyen összefoglalható. Capac Raimi megérkezik a városba, és nincs más vágya, mint hogy gengszter legyen; és olyan érdekesen csavarodnak körülötte a szálak, hogy rövid időn belül a Kardinális kedvence lesz. Az első negatív élményem a könyv legelejéhez köthető. Darren Shan elmondja, hogy Capac, hogy "gengszterkedik". Olyan sután írja le az egészet, mintha soha nem nézett volna egy gengszterfilmet és ötlete sem lenne, hogy mit csinálnak a gengszterek.
De miután ezen a hiányosságon átlendül, beindul a történet is. Szerencsére ez már a második fejezetben megtörténik, úgyhogy a sutaság csak az első fejezet velejárója. A történet szálai fokozatosan bontakoznak ki és nagyon nehéz úgy mondani róla bármit is, hogy ne spoilerezzek. Legyen elég annyi, hogy a város, Capac és a Kardinális múltjában lévő lyukak végül betelítődnek egy nagyszabású végjátékban és a katarzis sem marad el. Mégis, az, hogy az ebben a könyvben feltett kérdésekre megkapjuk a válaszokat, újabb kérdéseket vetnek fel.

Még szerencse, hogy van második könyv!

A pokol peremében semmivel nem jutunk előrébb, mint ahol A holtak vonulása véget ért. A két könyv ugyanis szinte ugyanabban az időben játszódik, természetesen ugyanabban a városban. A második könyv a Kardinális egy zsoldosának a nyomozását mondja el, ami jellemének szinte a teljes átalakulásához vezet a könyv végére.
Itt nem mondhatjuk azt, hogy seke-bókán indul a könyv. Szinte rögtön a dolgok közepébe vág és a nyomozás, ahogy egy jó krimihez illik rohamtempóban folytatódik is. Talán egy-két esemény van, amit feleslegesnek érzek, amit ha az író kihagyott volna, nem lett volna rosszabb a könyv. A nyomozás során együtt gondolkodunk Al Jeeryvel, és van egy olyan érzésem, hogy több dologra előbb jövünk rá, több személyt vagy eseményt előbb kapcsolunk össze, mint ő. Ennek a könyvnek talán itt érezhető a hiányossága, hogy a megoldása közel sem okoz akkora meglepetést, mint az első könyvnek. Ami azonban a megoldáson túl van, az ugyancsak nagy várakozásokat idéz elő...

Még szerencse, hogy van harmadik könyv! Amiről mindössze annyit tudok, hogy tíz évvel az első két könyv után kezdődik...

Ami talán a legjobban tetszett a két könyvben, ha a történettől eltekintek, az, hogy bár az események egy időben játszódnak egyáltalán nem érezni kényszerű, direkt és beleerőltetett utalásokat a két történet között között. Természetesen előfordul, hogy a szereplők a két könyvből egy helyen vannak, de olyankor amelyik esemény az egyik könyvben központi, az a másikban a háttérben játszódik.
Szintén megtalálható egy-két Darren Shanra jellemző figura, esemény, húzás. Az E/1-ben való történet mesélés, a mindenek ura, aki mindent a kezében tart (Mr. Tiny a Vámpír könyvekben), a Kardinális, az eseményekbe való belecsöppenés, és az sem lehet véletlen, hogy a Város legelitebb éttermének a neve Shankar...

Összességében a Város Trilógia első két kötete izgalmas, érdekfeszítő, fordulatos. Mind két könyv úgy ér véget, hogy várjuk a folytatást, hogy mi fog történni ezek után. Emiatt a második könyv okozhat egy kis csalódást, de ha túltesszük magunk ezen, ezt is élvezni tudjuk, bár A holtak vonulása szerintem jobban össze van rakva és izgalmasabb. Tény azonban, hogy a két könyv után, már nagyon nehéz kivárni, hogy meg tudjuk, hogyan alakul a Város, Capac és Al sorsa a továbbiakban.