Invincible

Ha ebben a pillanatban szétrobbanna a ház oldala, berepülne rajta egy szupererős interdimenzionális lény, a torkomnál fogva a falhoz szegezne, festék és tégladarabkák millióit repítve szanaszét a nappali légkörében és semmihez nem hasonlítható, fenyegető földön túli hanggal, de érthető magyarsággal azt kérdezné:

- Földlakó! Melyik a kedvenc képregényed?

Mindenféle gondolkodás, habozás és mélázás nélkül a felelet az Invincible lenne.

Az Image képregénykiadó 2003-ban indította el ezt a szuperhőst szerepeltető képregényt, aminek a középpontjában egy tizenéves (késő-középiskolás), Mark Grayson nevezetű (egyébként képregény- és zombifilm geek) fiú áll, akinek az apja idegen bolygóról (Viltrum) érkezett egy brutálisan erős faj követeként  és már évek óta a Föld védelmezőjeként él az emberek között. Mark az egyik nap váratlanul - ám nem meglepetésként - tapasztalja, hogy a tinédzserkor nála nem egyenlő a pattanásokkal és a felnőtté válás misztikus beavatásával: örökölte apja erejét, repülési képességét és közel sebezhetetlen testét. Hamarosan el is nevezi magát Invincible-nek (Legyőzhetetlen). A szemfüles blogbejegyzés-olvasók már észrevehették, hogy a sorozat címe is ez. 

A főhős Peter Parkerhez hasonlóan magánéleti problémákkal küzd (érettségi, barátnő, időhiány, családi zűrök) és még a barátai elől való bujkálás sem olyan egyszerű mint más hősök esetében - de egyúttal az író, Robert Kirkman (ő a kitalálója és állandó írója a sikeres The Walking Dead filmsorozat eredeti, képregényváltozatának is) előszeretettel játszadozik a szuperhősös képregény, mint műfaj formanyelvi és általános struktúrájával. Számos negyedik fal döntögetés, állandó kikacsintás más hősökre, főleg DC és Marvel szuperhős képregényekre. Ez annak köszönhető, hogy az Image-nek, ami a kilencvenes évek elején alakult, nincs olyan tradicionális és állandóan beépíthető egységes univerzuma, mint a nagy cégeknél 50-60 évre visszatekintő Golden és Silver Age...nincs tehát Batman, Superman, Spider-Man, X-men vagy Avengers bázis; az ezeken felnőtt írónak viszont a képzelete szándékosan reflektál ezekre a hősökre: állandóan felfedezni egy-egy Invincible világbeli, különleges képességű szereplőben egy Kal-El-t, Wolverine-t, Kingpin-t vagy Tony Stark-ot, de még az is előfordul, hogy Rorschach-ot. A képregényt falóknak igazi kánaán, humoros szuperhős-tabló, játékos gúnyolódás és magas szintű tiszteletadás. Ezek a hősök gyakran paródiái az "eredeti" alteregójuknak: Batman Invincible-beli mása például annyira sötét városban lakik (~Gotham City), hogy az egész helyre egy varázsló valamikor régen egy mágiát bocsátott ami miatt nem jön fel soha a Nap...

Emiatt is érthető, hogy rövid időn belül egy elképzelhetetlenül nagy szereplőgárda tárul az olvasó szeme elé, és az, hogy  főként Markon keresztül nyerhetünk betekintést az eseményekbe, egyáltalán nem redukálja le a cselekmény bonyolultságát, mert elképesztő sok szálon fut majd a széria és rengeteg meglepetésben lehet része a gyanútlan, ám potenciális rajongónak. Aki ebben a sorozatban elmélyed, az kétség kívül képtelen lesz letenni. A szereplők a humorforrás, az állandó kaland és pózőrködés mellett erős drámai vonulatot is elő képesek magukból hozni, ezek gyakran ráadásul annyira váratlanul jönnek elő és annyira meglepőek - pláne az általában nem nagyon kockáztató szuperhősös comics műfaján belül -, hogy totálisan meglepődünk egy-egy szétloccsanó szereplőn.

És itt el is érkeztem a vizuális megjelenítéshez. A rajz elég egyszerűnek tűnik, élénk pasztell színekkel és egyszerű vonalvezetéssel, ám a különböző akcióval telt beállításoknak köszönhetően mozgalmas és szemet gyönyörködtető "rajzfilmet" láthatunk. Az Invincible világa emellett gyakran odafigyel a fizikára is: egy szupererős tagtól érkező pofon egy átlagembert darabokra is szaggathat, de nagyjából egyenlő erejű felek esetében is gyakran végződik egy-egy összecsapás összetört csontokkal, leszakadó testrészekkel és kiszakadó gerincoszlopokkal, kitört fogakkal (ezt neveztem el én superhero gore-nak). A különböző építészeti és díszítő tereptárgyak is megsínylik az összecsapásokat, mert apró forgácsokká töredezik a kőkemény aszfalt, hidak csavarodnak ki, házak dőlnek össze, egész bolygók robbanhatnak fel a brutális kimenetelű megmérettetésekben. 

Mindezek mellett igazából abban erős az Invincible, hogy bármekkora léptéket is ugrik meg, bármennyire is játszadozik a saját és a műfaj határain belül, pendítve meg olyan gondolatokat, amelyeket szándékosan kerül a többi sorozat (politika, szexuális kérdések, a szuperhős képességének tényleges közhasznú felhasználása) és olyan kivitelezésben, amely meghökkentő, mégsem arcbatolakodó tabudöntögetéssel kacérkodik, hanem játékos és szórakoztató, epikus, romantikus, ám mégis posztmodern szuperhős kaland. Ennél pedig nem kell több egy képregényeken felcseperedett, az általános címekbe belefáradt, valami igazán újra, ám mégis megbízhatóra vágyó geek számára. 

(Hasonló felépítésű, Image berkeiben futó, igényes sorozat még: The Savage Dragon)