Lie to Me - Hazudj, ha tudsz!

"Az ember a szájával hazudik; ám az arckifejezéssel, amit közben vág, mégis elmondja az igazságot."

  - Nietzsche: Túl jón és rosszon -

És ezt az igazságot Cal Lightman mindig ki is deríti. Ő és kis csapata ugyanis ezzel foglalkoznak. Dolgoznak a rendőrségnek, az FBI-nak, gazdag üzletembernek, aki azt szeretné megtudni, hogy a barátnője magáért vagy a pénzért szereti, de fiatal tinédzsernek is, aki rájön, hogy ő valójában valaki más. E mellett meg kell fejteniük teljesen lebénult ember, különböző szépészeti beavatkozáson átesettek és egészen kisgyermekek kifejezéseit is. A feltételezett elkövetők mikro-kifejezéseiket figyelik, és az alapján döntik el, hogy bűnös-e vagy ártatlan. Nekik tehát egy beszívott ajak, egy ökölbe szorított kéz, egy apró rezdülés a szem körül nem kerüli el a figyelmüket és sokkal több mindent elmond, mint egy átlagos embernek.

A mindössze három évadot megélt sorozat meglepően jól indul, annak ellenére, hogy manapság mindenki nyomoz, legyen az fiatal, idős, orvos stb. A sorozat nem operál nagy szereplőgárdával. A Lightman Groupnál négy állandó dolgozó van, mellettük kap fontosabb szerepet Cal Lightman lánya és ex-felesége. Persze mellettük is vannak még időnként felbukkanó rendőrök, FBI ügynökök  és gyakornokok, de annyira értelmetlen és érdektelen a szerepeltetésük, hogy kár is róla beszélni.

A 48 rész során viszonylag érdekes szálakat sikerül felvetni a szereplők között. A barátság Gillian és Cal között az első résztől tapinthatóan több, mint barátság, de az utolsó évadig várni kell a csókig. Eli és Ria is töltenek együtt egy éjszakát (kihagyhatatlan, persze), de ebből sem lesz több. Ami a legérdekesebb szál lett volna, az Cal lányának, Emilynek az a húzása, amikor megcsókolta Elit, apja beosztottját, de ez is egy részben le lett tudva, pedig sokkal több mindent lehetett volna kezdeni vele. Az pedig végképp felháborító, hogy egy apa és a 16-17 éves lánya között az egyetlen feszültséget keltő dolog a szex; és ez is inkább humoros feszültséget kelt, mint komolyat. Teljes mértékben hiteltelen ez az apa-lánya kapcsolat.

Persze mondhatnánk azt, hogy a sorozat nagyon hirtelen kapott cancelt és tervbe volt véve a különböző szálak folytatása. Ezt azonban csak a Cal-Gillian féle szerelmi történet esetén hiszem el, a többi ugyanis korábbi évadokban volt és teljesen elfelejtődött...

Mindezekből kiderülhet a sorozat rettenetesen epizodikus volta. Az első évadban még próbálkoztak összekötőszállal, de az is harmatgyengére sikerült. Más sorozatoknál (Criminal Minds például) legalább vannak annyira pofátlanok a készítők, hogy az utolsó rész nincs lezárva és, ahhoz, hogy megtudjuk életben maradt-e, elkapta-e el kell kezdeni a következő évadot is. De itt ez sincs meg. Igaz, ennek az az előnye, hogy bármikor be lehet kapcsolódni a sorozatba, nem kell az elejétől nézni és minden rész ugyanolyan élvezetes lehet.

Sajnos a részekben magukban is található egyfajta sablonosság, csak úgy, mint a Dr. House-ban. Ott a cselekmény úgy folyik le, hogy jön a beteg, kitalálják mi baja, kezelik, kiderül, hogy még se az a baja, majd rájönnek a valódira és meggyógyul. Itt is hasonló a helyzet. Megvan a bűncselekmény, van egy gyanúsított, akiről kiderül ugyan, hogy rejteget valamit, de nem ő az elkövető, csak közelebb visz hozzá, így elkapják és megoldódik a rejtély.

És ez így mind egyre érdektelenebbé, unalmasabbá, kiszámíthatóbbá válik. Nagyjából az ötödik, hatodik rész környékén.

De akkor minek nézzük tovább?

Tény azonban, hogy Cal Lightman figurája zseniális. Amit Tim Roth művel, az hihetetlen és a sorozat legnagyobb pozitívuma. Tökéletesen hozza a gonosz főnököt, a szerencsejáték függőt, a lányáért bárki ellen harcba szálló apát, az őrültet, és minden szerepet, amit folyamatosan játszania kell. És itt egy újabb hiba csúszik sajnos a sorozatba. Annyira rámennek Cal Lightman figurájára, hogy közben elfelejtik Riát és még inkább Elit, akikből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Amikor Cal könyvet ír, így kezdi: "Let there be Lightman." Bár ő később rájön, hogy nem ez a megfelelő kezdő sor, és ő ennél sokkal szerényebb, a készítők nem tudnak túllépni rajta és a többi figurával is kezdeni valami izgalmasat.

A másik, ami miatt érdemes folytatni a sorozatot, az az, hogy mi is tanulunk belőle. Megtudjuk melyik mikro-kifejezés minek a jele és egy idő után, megtanuljuk észrevenni őket. Ennek hatására, akárcsak a Dr. House pár része után, mindenféle ritka kórokat fedezünk fel magunkon, a Lie to Me után minden ismerősünkkel való beszélgetés során a hazugságra utaló jeleket fogjuk keresni.

A sorozat harmadik pozitívuma, hogy amikor valakit hazugságon, undoron, győzelmen, meglepettségen, stb., kapnak, kimerevítik nekünk a képeket és híres emberekről készült képeket vágnak be, ahol ugyanazok a miko-kifejezések láthatók.

Összességében a Lie to Me nem egy jó sorozat. Nem véletlen, hogy három évadot élt csak meg, bár a készítők úgy tűnt tervezik a következőt, különben nem hoztak volna be az utolsó pár részben új szereplőt. De a hirtelen cancel akkor sem mentség a sorozat addigi évadaira. Ajánlani azoknak tudom, akiknek ritkán van idejük leülni nézni valamit, így az epizódokat szorosan összefűző szálakat elfelejtik és szeretik a nyomozást. De Tim Roth alakítása miatt néhány részt mindenképp ajánlok mindenkinek. Az a néhány rész pedig bármelyik lehet.