Shion Sono neve ismerősen csenghet azoknak, akik láttak néhány távol-keleti filmet a XXI. század művei közül, ugyanis szinte bármelyik műfajban próbálkozott a néző, előbb-utóbb rábukkanhatott a rendezőre. Egyrészt azért mert termékeny, igen sűrűn forgat és (Kubrick-hoz, Tarantino-hoz vagy Danny Boyle-hoz és Edgar Wright-hoz hasonlóan) erőteljesen szórt a filmjeinek műfaja - készített már bizarr pedofíliával foglalkozó sors- és pszeudo-életrajzi drámát, bőr alatt tekergőző hajjal rémisztgető j-horrort, j-poppal öngyilkosságra kényszerítő művészi mindfuck-horrort, Coen-filmeket idéző full-realisztikus pszichothrillert és...
2 BEKEZDÉS MÚLVA BEKÖVETKEZIK A CSODA
...4 órás romantikus komédiát, igazán nemes auteur anyagot, amely nem csak a rendező sajátos filmezési hozzáállását és frusztrációit, a műfaj kifordításából fakadó paródiaelemeket építi be, hanem számtalan underground és független filmes rendezőóriástól eredeztethető mesélési technikát. A filmbe beletette a rendező mindazt, ami minden más filmjében is megtalálható: valamilyen szexuális perverzió, vér, elképesztő műgonddal megfogalmazott dialógusok, tökéletesen eltalált zene, bizarr műfajkeresztezés, debil humor és a viszonylag ismeretlen, kevésbé foglalkoztatott színészekből kihozott maximális teljesítmény. Shion Sono eredetileg hat órásra készítette el a filmet, amelyett a producerek és a forgalmazó könyörgésére két órával rövidebbre vágott - ami így egy rettentő pörgős, narrációval feldobott utazássá vált. A rendező életművébe illesztve egyébként a "Hate Trilogy" első darabja, mely csak képletesen és hozzáállásában említhető trilógiának, igazából másik két film erősen más zsánerbe sorolandó: a Cold Fish a bevezetőben már említett Coen-típusú, leginkább a Blood Simple-t és Fargo-t idéző thriller, míg a Guilty of Romance egy erős erotikával fűszerezett dráma.
A Love Exposure története alapján Yu Honda, aki gyerekként bálványozta édesanyját, majd fiatalon elveszítette, kettesben marad édesapjával, aki viszont a vallásba menekül. Apja keresztény pap lesz, a fiú pedig szigorú neveltetésben részesül, aki tinédzserkorban sem szembesült még igazán a szexualitással. Különös fordulat, amikor apja beleszeret egy rettenetesen tenyérbemászó, világi asszonyba, aki miatt a pap leteszi a reverendát, mert szerelmes lesz. A nő viszont rövid időn belül egyszerűen lelép, otthagyva a férfit egy összetört szívvel - és a most már sokszorosára duzzadt vallási fanatizmusával, mely feudális viszonyokat idézve, inkvizítorokat megszégyenítő szigorban valósul meg. A fiú ezt kezdetben totális érthetetlenséggel figyeli, majd totálisan összezavarodik amikor az apja minden nap, minden áron gyónás közben valamilyen bűn bevallását próbálja kicsikarni a fiúból...a fiú pedig, hogy apja vágyainak eleget tegyen, szándékosan követ el bűnöket, hogy azokat örömmel újságolhassa el a gyóntatófülkében.
Majd hamarosan a "CSODA" is eljön.
Ha a mostanra biztosan furcsán néző bloglátogató aggódik, hogy lespoilereztem neki a teljes történetet, megnyugodhat ugyanis ez a film első 20 perce, még hátra van legalább három és fél óra ebből a totálisan őrült, elképesztően extrém, felkavaró, japánosan debil-humorral megáldott, véres, szomorú és mégis katartikusan felvillanyozó epikus történetből. Rengeteg helyszín, zseniális vágás és történetmesélés, pattogós j-pop és Beethoven Hetedik Szimfóniájának dallama keveredik a kung-fu filmeket idéző teátrális, öreg mester általi kiképzéssel és szívszaggató szerelmi tragikummal, a vallásfilozófia kifordított logikája a szerelem allegóriájával, a szamurájfilmek tömlősen fröcsögő vér-effektusa az egyszerre nevetséges és totálisan perverz lesi-bugyifotózással, Jézus Krisztus és Kurt Cobain összehasonlításával, szürreális álomképekkel, Kinji Fukasaku yakuza-filmjeiből ismerős, kimerevített állóképre illesztett névfeliratozásával vagy Quentin Tarantino Jackie Brown-jában használt időben megkavart fejezetmesélésével...ebben a filmben minden megtörténik, amit egy filmfanatikus elvárhat egy pozitívan beteges és egy epikusan nagyívű, személyes kisközösséget megmozgató, de alapvetően csak egy párkapcsolat nehézségeit felvonultató igazán művészi, és kegyetlenül szórakoztató filmből. A négy órás műsoridő iszonyú gyorsan elszalad és ilyen hosszúság mellett úgy érzi a néző, mintha egy sorozat négy-öt részből álló első évadát nagy hirtelen egyetlen szuszra darálta volna le, csak később ébred rá, hogy a szenzációs évadzáró epizód igazából magába foglalta a teljes hosszt. Minden kétséget kizáróan a legjobb japán, távol-keleti és romantikus film, ami valaha készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése