Star Stable - Nyár

Egyértelmű, hogy ez a videojáték nem a blog íróinak korosztályát célozta meg, hanem egy bő 10 évvel fiatalabbakét. Bizonyára ezért sikerült walktrough és minden egyéb segítség nélkül, pillanatok alatt végigjátszani. De ezt nem hibának rovom fel, hiszen a gyerekeknek ez sokkal nagyobb kaland, sokkal nehezebb feladatok és sokkal élvezetesebb a történet. Én a Nyárt játszottam végig, de ha egyet végig visz az ember, akkor az összesről van már tudomása, mert mindegyik ugyanarra a sémára épül.

A sorozatban eddig 8 játék jelent meg. Az első négyben (Star Shine) egy-egy fiatal, lovakat imádó lány karaktert kell irányítani és vele mindenféle feladatokat megoldani. Kell lopakodni, az elrabolt kistestvért megtalálni és persze lovagolni. A négy rész mindegyike egy történet orientált kalandjáték.
A Star Stable azonban már sandbox, azaz egyetlen területen játszódik. Folytatása a Star Shine-nak annyiban, hogy a Star Shine-ban megismert karakterek bukkannak fel és egy-egy helyszín is ismerős lehet. Itt azonban nincsenek pályák, nincsen történet, viszont az ember maga alakítja a karakterét. Szó szerint, ugyanis, hajat, szemszínt és arcot is én választhatok és én nevezhetem el a karakteremet. A Sims után kicsit (nagyon) kezdetlegesnek tűnik, de feltételezem, hogy a többség, aki ezzel játszik még nem próbálta a Simst.

Bizonyos dolgok megmaradtak a Star Shine-ból. Itt is vannak különböző feladat megoldások, menj ide, helyezd el, keresd meg, gyűjtsd össze, stb. Ezek elvégzéséért pedig XP-t kap az ember, amivel a lovát fejlesztheti. Sajnos a feladatok szerintem egy fiatal kislányt se tudnak hosszú távon lekötni. Ugyanis ha 5 kereket kell például megtalálni a térkép eltéveszthetetlenül jelöli, hogy pontosan hol vannak a kerekek. Így teljesen elveszik a felfedezés örömét. Semmit nem kell keresni, csak el kell lovagolni érte. És az egyes helyszínekről a többire való lovaglás inkább élvezetes, mint a feladat végrehajtása. A feladatok értelme így annyira megszűnik végül, hogy el se olvasom mit kell csinálni, csak elmegyek a sárga ponthoz, felveszem a feladatot, elmegyek a narancssárga ponthoz, megoldom, és visszatérek a zöld ponthoz. Nem is igazán tudom mit és miért csináltam. Persze elképzelhető, hogy ismét csak a korkülönbség játszik szerepet, de tény, hogy gondolkodásra nincs szükség.

A Star Shine-nál azonban lényegesen nagyobb hangsúlyt kap ebben a játékban a lovaglás. A játék első szakaszában összesen 8 fajta verseny van. Távlovaglás, hordókerülés, tereplovaglás, pole bending, stb. Ezeknél mindegyiknél el lehet érni a bronz, az ezüst és az arany fokozatot. Ahogy haladunk a dobogón felfelé egyre kevesebb hibát ejthetünk és az időnk is fogy. Sok újrakezdéssel mindegyik pálya megoldható, kicsiknek is. A második szakaszban egy kanyonban van három verseny, itt már csak egy fokozat van, és mindenre szükség van, amit korábban tanultunk. 

Ami nem volt számomra ésszerű, az az istállópont rendszere és annak felhasználása. Ha az istállókban elvégzek bizonyos munkákat, akkor istállópontot kapok érte. Ez a pénz megfelelője, ebből tudok ételt venni a lónak, meg jobb ruhákat. Ez még logikus, csakhogy az így megszerzett pontokból a 10. szint elérése után (nekem nem sikerült 11 fölé mennem) lehet lovat venni. Ez azonban teljesen felesleges. Ugyanis a játék elején adott lóval is végig lehet csinálni minden versenyt.
Talán azért tették bele ezt a lehetőséget a készítők, hogy több időt töltsön a gyerek a játékkal és ne 5-6 délután alatt játssza végig. Mindenesetre elég alattomos húzásnak tartom, hogy ha nem sikerül egy-egy verseny, az azt adó karakter elmondja, hogy vehetek jobb lovat. Mikor nem is szükséges. 

Összességében egy jól összerakott játék, kellemes tájjal,viszonylag nagy területtel, ami jól bebarangolható, akár gyalog, akár lóháton. A visszatérő szereplőknek, vagy azok rokonainak mindenki örül, és ismét meg kell állítani a gonoszt. De a felfedezés öröme elveszik, így csak a versenyek adnak egy kis izgalomra okot.