Pale Cocoon

Sok éve már, hogy az emberek a Föld felszínéről a mélységbe költöztek. Sivár, mindennapi életüket ormótlan fémgépek segítik, ezek tartják fent a lassan szétfoszló környezetüket. Az emberek pedig egyre lejjebb és lejjebb költöznek ebben a pasztell színű nyomorúságosan egyhangú világban.

 Ura a mára már elhagyott 92-es Kutatórészleg megszállott (és szinte egyedüli) dolgozója. Feladata, hogy kijavítsa azokat a kép-, hang- és videóanyagokat, amik még a Föld felszínén élt életből maradtak rájuk.

 Régen a kutatórészleget izgatott zsivaj töltötte be, és mindenki rendkívüli állapotba került, mikor egy újabb anyagra bukkantak. Ma már csak Ura küldi a képeket az elemzőkhöz.

 Ám egy nap érdekes felvételt talál. Egy felvételt, ami kifordítja Ura monoton életét önmagából.

 A 23 perces szösszenetről nem lehet igazán sokat írni, de el kell ismerni, hogy rendkívül jól sikerült darab.

 A cselekményben fokozódó feszültség a rövid játékidő alatt is megteszi az elvárt hatást, jól adagolja az elcseppentett információtöredékekkel együtt.

 Nagyon jól ábrázolja a sötét, gépek közötti monoton elidegenedést az emberek között, mind a szűkszavú párbeszédekben, mind a képi világában. A lágy színek tökéletesen kiemelik az anime hangulatát.

 A Yasuhiro Yoshiura által rendezett rajzfilmet 2006 januárjában mutatták be.

 Mindenkinek nagyon szívesen ajánlom, aki kedveli a poszt-apokaliptikus sci-fi műfaját, és van egy szabad húsz perce.

 Nekem személy szerint nagyon tetszett, különösen a végén hozott megoldás. Azt hiszem, ebből a történetből bőven elbírtam volna egy komplett sorozatot is.

Cím: Pale Cocoon, ペイル・コクーン

Stúdió: Studio Rikka, DIRECTIONS

Hossz: 23 perc