Szex,
drog, rock ’n’ roll dubstep. Hát, csupán ennyi lenne a mai brit fiatalság?
Nem.
Szerves részüket tényleg ezek az összetevők
alkotják, de mi az, ami ezek mögött van? Az E4 által 2007-ben vetíteni kezdett
díjnyertes sorozata három fiatalokból álló csoportot mutat be hat évadon
keresztül, megismertetve a nézőkkel a mai fiatalság problémáit, küzdelmeit és
félelmeit.
A sorozat három „generációra” bontja le a
három különböző csoportot, melyeket 17-18 év körüli tinédzserek alkotnak.
Mindegyik generációra két évad jutott, mindegyik generáció más, de mégis mindegyik
ugyanaz. Az elkövetkező bejegyzéseimben szeretném bemutatni az egyes
generációkat, ezzel pedig magát a sorozatot.
Az első generáció középpontjában (habár
mindegyik szereplőnek van külön epizódja) egy szerelmi háromszög áll, ami
később egy fővel gyarapodik. Sidney (Sid) Jenkins gyerekkora óta szerelmes
legjobb barátja, Anthony (Tony) Stonem barátnőjébe, Michelle Richardsonba. Sid
rajongása Michelle után gyermekien naivnak tűnik, elvakultan issza a lány
szavait, egyenesen rácuppan Michelle lényére és észre sem veszi, hogy egy jóval
valószerűbb és nyugodtabb kapcsolata is lehetne Cassandra (Cassie) Ainsworth-el. Cassie egy álmodozó, élénk
fantáziájú ám visszahúzódó lány, aki anorexiás. Tony-t cseppet sem zavarja
barátja olthatatlan szerelme Michelle iránt, ő uralkodik a csapat fölött,
kihasználva barátait (főként Sidet) és átgázolva mindenkin. A baráti társaság
további tagja a különc és gyógyszerfüggő Chrisopher (Chris) Miles, Jalandar
(Jal) Fazer, a csapat legtalpraesettebb tagja, és a két jó barát, a muszlim
vallású Anwar Khallar és a homoszexuális Maxxie Oliver.
Mind
a nyolc fiatalnak megvan a saját problémája, ami gyakran egymáshoz köti őket,
legtöbbször azonban a megoldáshoz saját maguk érzéseit kell először
elrendezniük. Szinte mindegyiküknek szembe kell nézni a széthulló családdal,
ami sajnos manapság egyre gyakoribb. Mindannyian ki vannak éhezve a társaságra,
a függetlenségre és a szabadságra, ám ezek megszerzésének ára is van. A
szereplők mind rendkívül emberiek, a néző gyakran magára ismerhet a problémáik,
hibáik kapcsán.
Az
első generáció a másik kettőhöz képest jóval szelídebb és visszafogottabb. Így
az első két évad is sokkal lassúbb folyású, mint a többi. Ez adja meg az első
generáció jellegzetes vonását: a keserédes vidámságot. Minden részben ott
bujkál egyfajta szomorúság, ami egy-egy jelentben felerősödve hangsúlyozza ki a
látottakat.
A
zene itt még nem játszik akkora szerepet mint a későbbiekben, de a Skinsre
jellemző hangzásvilág már itt megfigyelhető, az openingre (amit Fat Segal
készített) pedig még sokáig emlékszik, aki egyszer is hallotta.
A
színészek is rendkívül jól alakították a szerepüket. Érdemes megemlíteni, hogy
a Skins után többük is szerepelt olyan híres sorozatokban, mint például a Game
of Thrones.
A sorozat kellően realisztikusan ábrázolja a
problémákat, a rossz családi háttérből fakadó helyzeteket, az élvezetek
hajszolását és a mai fiatalságot leginkább érintő problémát: a magányt. Nem
esett bele abba a hibába, mint sok műfajbeli társa, vagyis nem rágja a néző
szájába, mit is kéne látni. És ez az, ami az egész sorozatot olyan
gördülékennyé és élvezhetővé teszi. Egyrészről nem fél megmutatni, ami valóban
körülveszi a csoport tagjait (eldurvult bulik, drogok és szex), másrészről
olyan finoman ábrázolja az érzéseket, ahogy azt csak nagyon kevés sorozatnak
sikerült. A fentebb leírt szerelmi három(négy)szög sem elcsépelt szappanopera
elemekkel operál, hanem nyíltan bemutatja a szereplők vívódásait, keserveit.
Összefoglalva tehát, egy nagyon nyílt, realisztikusan bemutatott, és sok
érdekes problémát felvető sorozat. A hangulata, akár a hullámvasút:
egyszer nevetünk, máskor sírunk. A szereplők gyorsan a néző szívéhez nőnek, és
nehéz „elereszteni” egy-egy generációt.
Személyes véleményem szerint az első generáció története a
második legösszetettebb és szerethetőbb a három közül. Az egyes szereplők
jelleme szinte kézzelfoghatóvá válik. Személyes kedvencem Chris és Jal, az ő
háttértörténetük volt számomra a legérdekesebb.
És ugye nem kell részleteznem az amerikai remake-ről a véleményemet, ami szerencsére csupán az első generációt érte meg.
És ugye nem kell részleteznem az amerikai remake-ről a véleményemet, ami szerencsére csupán az első generációt érte meg.
Cím: Skins (első generáció
– első és második évad)
Sugárzó: E4
Hossz: első évad: 9x47,
második évad: 10x47
Alkotók: Bryan Elsley,
Jamie Brittain



A legjobb generáció. És itt van számomra a legjobb jelenet is, a második évadban Sid összeomlása a Crystal Castles - Alice Practice-re.
VálaszTörlésAz a jelenet nekem is nagyon tetszett, tényleg a második évad egyik legjobbja volt. Az első évadból talán Chris "hajléktalanná" válása fogható még hozzá.
VálaszTörlés